BORÓ DOLGOZNI KEZDETT

Juliska lánya halála után Öregmama úgy döntött, hogy két kisebb lányával Pestre jön, ahol a fia dolgozott. Úgy godolta, hogy a megmaradt kevéske földből lesz annyi jövedelmük, ami elég lesz a megélhetésükre. András kibérelt egy építőanyagtelepen lévő kis házat (valószínűleg a telepőr lakhatott benne előzően), oda költöztek. Falusias környezet volt akkor Angyalföld, a telepen kutyát, csirkéket tartottak.

De a föld bérletéből ( Öregmama bérbeadta) éppen csak az adót tudták kifizetni,a megélhetésre nem futotta. Öregmama világéletében a maga gazdája volt, a városi emberektől is félt, szóba sem jöhetett, hogy gyárba menjen dolgozni MÁSOKNAK!!! Zacskóragasztást vállalt, amit otthon is lehetett végezni. Ebben a kicsik is segítettek.

Boró 12 éves volt, 5 elemit végzett, de jól tudott olvasni, mert a Nagymamája még Jászkiséren gyakran olvastatott fel magának. Ennek a tudásnak a birtokában sikerült elhelyezkednie egy házaspárhoz a Városliget szélén. Délelőtt a szakácsnénak kellett segítenie a konyhán, de a tüzelőt is neki kellett felhordania, ami a gyönge gerincével bizony nehezen ment. Délután felolvasott az asszonynak. Teljes ellátást kapott és havi 10 korona munkabért. A cipekedéstől egyszer eleredt az orra vére, alig bírták elállítani. Ettől megijedtek és elküldték.

Ezután egy tollgyárba ment dolgozni. A toll csöves részét kellett megtisztítani, mert azt tették a cigarettaszipkába. Száz darabért 50 fillért fizettek. Ügyesen dolgozott, egyszer azonban észrevette, hogy két munkatársnője kicserélte az általa szépen megtisztított tollszárakat rosszul tisztított csomagra. Hiába védekezett, levontak a béréből.

András szorgalmasan tanult is a munkája mellett, többféle gépkezelői vizsgát is letett, így kezdett jobban keresni. Úgy gondolta, hogy a kishúgait varrónőnek taníttatja ki. Gyárba be nem merték volna tenni a lábukat, így egy kis szalonba mentek tanulni nagymamával. Egy özvegyasszony volt a tulajdonos, a lányai is varrónők voltak. Két év alatt tanulták ki a szakmát, ez alatt az idő alatt semmiféle fizetést nem kaptak.

Boró szabadult fel előbb, s már az első héten 5 koronát keresett. Boldogan vitte haza. Öregmama még tett hozzá 2 koronát, és mind a kettőjüknek vett egy igazi, városi, magassarkú kivágott cipőt. Később édesanyjukat sikerült rávenni arra is, hogy egy-egy kalapot kapjanak, mert a kendős lányokat leszólították a kalauzok és a katonák. Lassan városi lányok lettek.

Közben kitört az I. világháború. A műhely ablakából nézték a diákok fáklyás felvonulást a háború mellett."Vesszen Szerbia" - kiabálták.Kiragasztották a bevonulási parancsokat, s másnap már András is bevonult. (Ott is veszett az orosz fronton 1916-ban).

A két kislány kitanulta ugyan a varrónöi szakmát, de szabósegédként nem tudtak elhelyezkedni, mert a szalon tulajdonosa iparigazolvány nélkül dolgozott, nem tudott érvényes bizonyítványt adni.. Katonasapkákra varrtak jelvényeket, meg kötényeket ki tudja kiknek.  Ehhez nem kellett tudni a szakmát, csak a gépet kellett hajtani. Öregmama katonaingeket varrt. Napközben a lányok egy kis sámlin valamelyik bolt előtt ültek, ott várták, hogy valamilyen élelmiszert osszanak. Éjszaka Öregmama strázsált.

Több helyen is próbáltak munkát vállalni, de sokszor becsapták őket. Vagy ki sem adták a fizetségüket, vagy 3 heti munkáért csak 1 hetet fizettek. Nemegyszer Öregmama harcolta ki a bérüket.

1917-ben elhatározták, hogy befejezik a tanulásukat. Munka mellett 1 év alatt végezték el a 4 polgárit, nagyon szorgalmasak voltak.

Még meg sem kapták a bizonyítványt, amikor segédszolgálatra rendelték őket a postára. Nagymama egyenesen a Teréz-központi központba került telefonoskisasszonynak. Sokat mesélt erről, imádta ezt a munkát. De ez is csak 1 évig tartott.

Időközben felnőtté és városi lánnyá vált a két kislány, akik már támaszai lehettek édesanyjuknak.

BORÓ BALESETE

Borót (Nagymama nővérét) kisgyerekkorában érte az a baleset, amely az egész életét befolyásolta. Önéletírásának egyik fogalmazványában írta le, hogyan is történt valójában. Ha jól számolom, 1901-ben lehetett. Boró születését megelőzően már született két kislánya Öregmamának, de ők 1-2 éves korukban meghaltak. Mind a kettőt Boriskának keresztelték. A harmadik Boriska volt Boró. Képzelhető, mennyi aggodalmon ment keresztül az édesanyja!

"Szép nagy házunk volt, hatalmas nagy kerttel. Mi gyerekek úgy éltünk ott, mint a mesében. Sok gyümölcs volt, hatalmas szérü. Ezt később nem használták, hanem lóherével bevetették. Ez volt a mi birodalmunk. Tele volt a kert virággal. Itt játszottunk naphosszat. Nagyon kedves emlékek fűződnek hozzá.

Azon a nyáron, amikor anyám a két fiúval gazdálkodott, én öt éves voltam. Hordták be a gabonát a csépléshez, nyomtatáshoz. Egy szakaszt felhúztak, asztagot raktak és betetejezték, majd mellé rakták a második szakaszt.

Sok pajtásunk, rokongyerek volt akkor nálunk. Létrán felmásztunk a megkezdett asztagra. A létra csak úgy hevenyén volt odatéve, s amikor felmásztunk rá, ledőlt. Én a felső fokán álltam, egy pajtásom az alsón. Amikor a létra eldőlt, és a szérüre esetem, a létra rám. Eltört a karom és kificamodott a gerincem.

Volt a faluban egy javasasszony-féle, nővérem elvitt hozzá. Ájult voltam. Amikor a javasasszony hozzám nyúlt, a nagy fájdalomtól magamhoz tértem és üvöltöttem, mint akit nyúznak. Anyám a határban volt, érte mentek és már messziről hallotta, hogy ordítok. Az asszony megállapította, hogy nem ficamról van szó, mint hitték, hanem törésről.

Orvoshoz vittek. A karomat gipszbe tette, de eszébe sem jutott megnézni, történt-e még valami bajom. Egy év múlva iskolába irattak, akkor tűnt fel, hogy nagyon nehezemre esik a járás. Az iskola nem volt messze, mégis sokszor leültem útközben. Anyám észrevette ezt, s mikor látta, hogy leülök, otthagyta a házat, bezárta a kaput, ahátára vett és úgy vitt tovább.

Másik orvoshoz is vitt, aki kijelentette, hogy hátgerinc sorvadásom van és rövid időn belül el fogok pusztulni.Orvosság erre a betegségre nincs, de meg lehet próbálni egy-két fürdőt, habár sokat nem várhatunk ettől sem. Anyám elvitt Jászberénybe, ott volt fürdő. Anyám tudatlan volt, de mindent megtett, amit az orvos rendelt. Később állapították meg, hogy a törés következtében az egyik csigolya elcsúszott, és amíg ez el nem helyezkedett, a járás iszonyú fájdalommal járt. Ezen természetesen a fürdő nem segíthetett."

A gerinc-csigolya évek múlva ágyazódott be, addig Boró nehezen tudott menni, az iskolatáskáját is a huga vitte. A fájdalmak lassan elmúltak, de a gerince valahogy megrövidült, a felsőteste kissé előre dőlt, a tartása bizony egy kicsit nyomorék maradt. Igyekezett nem foglalkozni ezzel, de talán ezért lett olyan együttérző a mások bajaival, ezért lett olyan harcos híve a munkásság mozgalmainak.