BORÓ BALESETE

Borót (Nagymama nővérét) kisgyerekkorában érte az a baleset, amely az egész életét befolyásolta. Önéletírásának egyik fogalmazványában írta le, hogyan is történt valójában. Ha jól számolom, 1901-ben lehetett. Boró születését megelőzően már született két kislánya Öregmamának, de ők 1-2 éves korukban meghaltak. Mind a kettőt Boriskának keresztelték. A harmadik Boriska volt Boró. Képzelhető, mennyi aggodalmon ment keresztül az édesanyja!

"Szép nagy házunk volt, hatalmas nagy kerttel. Mi gyerekek úgy éltünk ott, mint a mesében. Sok gyümölcs volt, hatalmas szérü. Ezt később nem használták, hanem lóherével bevetették. Ez volt a mi birodalmunk. Tele volt a kert virággal. Itt játszottunk naphosszat. Nagyon kedves emlékek fűződnek hozzá.

Azon a nyáron, amikor anyám a két fiúval gazdálkodott, én öt éves voltam. Hordták be a gabonát a csépléshez, nyomtatáshoz. Egy szakaszt felhúztak, asztagot raktak és betetejezték, majd mellé rakták a második szakaszt.

Sok pajtásunk, rokongyerek volt akkor nálunk. Létrán felmásztunk a megkezdett asztagra. A létra csak úgy hevenyén volt odatéve, s amikor felmásztunk rá, ledőlt. Én a felső fokán álltam, egy pajtásom az alsón. Amikor a létra eldőlt, és a szérüre esetem, a létra rám. Eltört a karom és kificamodott a gerincem.

Volt a faluban egy javasasszony-féle, nővérem elvitt hozzá. Ájult voltam. Amikor a javasasszony hozzám nyúlt, a nagy fájdalomtól magamhoz tértem és üvöltöttem, mint akit nyúznak. Anyám a határban volt, érte mentek és már messziről hallotta, hogy ordítok. Az asszony megállapította, hogy nem ficamról van szó, mint hitték, hanem törésről.

Orvoshoz vittek. A karomat gipszbe tette, de eszébe sem jutott megnézni, történt-e még valami bajom. Egy év múlva iskolába irattak, akkor tűnt fel, hogy nagyon nehezemre esik a járás. Az iskola nem volt messze, mégis sokszor leültem útközben. Anyám észrevette ezt, s mikor látta, hogy leülök, otthagyta a házat, bezárta a kaput, ahátára vett és úgy vitt tovább.

Másik orvoshoz is vitt, aki kijelentette, hogy hátgerinc sorvadásom van és rövid időn belül el fogok pusztulni.Orvosság erre a betegségre nincs, de meg lehet próbálni egy-két fürdőt, habár sokat nem várhatunk ettől sem. Anyám elvitt Jászberénybe, ott volt fürdő. Anyám tudatlan volt, de mindent megtett, amit az orvos rendelt. Később állapították meg, hogy a törés következtében az egyik csigolya elcsúszott, és amíg ez el nem helyezkedett, a járás iszonyú fájdalommal járt. Ezen természetesen a fürdő nem segíthetett."

A gerinc-csigolya évek múlva ágyazódott be, addig Boró nehezen tudott menni, az iskolatáskáját is a huga vitte. A fájdalmak lassan elmúltak, de a gerince valahogy megrövidült, a felsőteste kissé előre dőlt, a tartása bizony egy kicsit nyomorék maradt. Igyekezett nem foglalkozni ezzel, de talán ezért lett olyan együttérző a mások bajaival, ezért lett olyan harcos híve a munkásság mozgalmainak.