A MIDER

A mider, vagyis a fűző a reneszánsz idején jött divatba. Az 1550-es években Medici Katalin megtiltotta, hogy udvarában vastag derekú nők jelenjenek meg, mert az "illetlen". A megkívánt "homokóra alakot" a nők vállpánt nélküli merev fűző hordásával tudták biztosítani. Ez egyben segített a tisztességük megőrzésében is, mert fel- és levétele nem volt egyszerű dolog. Fizikai munkát sem lehetett benne végezni, sőt a meggondolatlan mozgásokat is megakadályozta, ezért az előkelőséget is biztosította. Bár a nők már a XIX. században kezdtek lázadni viselése ellen, de bizony sokan még a XX. században is hordták.

Ezek közé tartozott az a francia nevelőnő is, akit nagymama imádott friss gimnazista lánya  mellé fogadott. Honnan került ide, és miért maradt itt a magányos öreg néni, ki tudja?! Mert bizony öregecske volt, 80 éves is elmúlt. És, mi tagadás, a hajdan bizonyára csinos nevelőnő ekkorra már meglehetősen elterebélyesedett.

Ott lakott nagymamáéknál, valami fizetséget is kapott, és az lett volna a dolga, hogy franciára és jó modorra tanítsa a mamámat. A mamám azonban, ha tehette, kiszökött előle az ablakon.

Egy forró nyári napon a "tanti" kitotyogott a konyhába nagymamához.

- Zsustikám! Mit gondol, felvegyem a midört, vagy ne vegyem fel a midört?

- Ugyan már! Olyan meleg van, ne kínozza magát azzal a midörrel! - biztatta a nagymama.

- Igaz. Ha felveszem a mídört, nagyon szorít, nem kapok levegőt.

- Na tetszik látni! Nem kell ilyen melegbe felvenni azt a mídört!

- De ha nem veszem fel a mídört, olyan szélös vagyok! -felelte a "tanti", és belegyömöszölte magát a fűzőbe, ahogyan azt egész életében tette, mert így kívánta a jó modor.