FELVÉTELT NYERTEM

Sokan mondják, hogy az 1960-as években csak protekcióval lehetett bejutni az egyetemre.

Nekem nem volt protekcióm.

De szenvedélyesen érdekelt az irodalom. Különösen a verseket szerettem.

Az úttörő énekkarból még első gimnazista koromban átmentem az együttes szavalókörébe, ahol sok verset tanultam, sőt a színjátszással is foglalkoztunk. Sok neves színész került ki közülünk. Akkoriban még én is színésznek készültem, de a biztonság kedvéért a bölcsészkart is megcéloztam. Úgy gondoltam, ha igazán tehetséges vagyok, elsőre felvesznek a Színművészeti Főiskolára, ha pedig nem vagyok kiugró tehetség, nem érdemes ezt a pályát választanom. Ráadásul akkoriban már egyre komolyabb lett a kapcsolatom leendő férjemmel, aki nem vette jónéven művészi ambicióimat. Amikor a felvételire került sor, már nem is tudtam igazán, attól félek-e jobban, hogy felvesznek, vagy hogy nem vesznek fel.

Hát nem vettek fel. Maradt a bölcsészkar.

Azért erre is idejekorán készültem. Rendszeres látogatója voltam a TIT Szabadegyetem irodalmi sorozatainak, ahol az egyetem tanárai tartottak nagyon színvonalas előadásokat. Máig őrzöm a jegyzeteimet.

Irodalomból tehát kellőképpen felkészültem, de tanácstalan voltam, milyen szakot válasszak mellé. Akkor ugyanis két szakot kellett választani.

Érdekelt a történelem, de nehezen jegyeztem meg az évszámokat, érdekelt a pszichológia, de biológiából nem remekeltem.

 És akkor hallottam valakitől, hogy nemrég indult az egyetemen a népművelés szak. No, ez jó lesz nekem - gondoltam, bár senki sem tudta pontosan, hogy mit is takar ez a titokzatos új szak. Mindenesetre úgy hittem, hogy valamiféle kapcsolatban van az amatőr művészeti mozgalmakkal és abban nekem volt tapasztalatom.

Azt azonban sehonnan sem tudtam kideríteni, miből kell erre a szakra felvételizni.

Egy tanárom kiderítette, hogy van egy Népművelési Intézet, sőt még egy nevet is mondott, akit érdemes megkeresnem, mert segíthet a felvételire való felkészítésben. De ez a munkatárs soha nem dolgozott ott. Azt mondták, keressem meg az egyetemen.

Mély lélegzetet vettem és bementem az egyetemre. (Akkor még az Erzsébet híd pesti hídfőjénél volt a Bölcsészkar!)

Áhítattal és félelemmel teli járkáltam a szinte üres folyosókon (már vizsgaidőszak volt), mire megtaláltam a népművelés tanszéket. Bekopogtam, majd beléptem. Titkárnő nem volt az első szobában, de a hátsó szobából kijött egy tanár,aki kedvesen kérdezte, mi járatban vagyok.

Mondtam: "XY-t keresem".

"Itt tanít, de most nincs itt".

Megköszöntem a felvilágosítást és tanácstalanul mentem kifelé.

Aztán gondoltam egy merészet és az ajtóból visszafordultam: "Végülis, Ön is segíthet nekem! Csak azt szeretném megtudni, hogy miből kell itt felvételizni?"

(Nem mondtam, hogy nekem teljesen mindegy, ki ad felvilágosítást, mert XY-t éppenúgy nem ismerem, mint Önt). Mint később kiderült, ő volt a tanszékvezető. Azt tanácsolta, dolgozzam fel a Népművelés című folyóirat utóbbi 2 évének anyagát. Ez belátható feladat volt, maradt rá majdnem 2 hónapom.

A felvételin azt kérdezte tőlem, hogy milyen problémákat látok a jelenlegi népművelésben. Hát, ez a folyóiratból egyértelműen kiderült, persze hogy tudtam. Irodalomból kedvesen beszélgettek velem, és amikor kiderült, hogy nemcsak a költőket ismerem, de idézni is tudok a versekből (olyanokból is, amik nem szerepeltek középiskolai tananyagban), már láttam, hogy nyert ügyem van.

"Felvételt nyertem"- ez volt az értesítésben. És én határtalanul boldog és büszke voltam, mert a magam erejéből jutottam oda.