AZ ELSŐ MUNKAHELYEM

(Az olvasó munkás szobra )

Az egyetemen meglehetősen lenézett szak volt a népművelés, néhány évfolyam után hol megszüntették, hol ismét engedélyezték a nappali tagozaton való indítását.

Pedig egyáltalán nem volt könnyebb más szakoknál, csak sokkal többszínű volt, nem kapcsolódott egyetlen tudományághoz sem. Ezért aztán az oda járó hallgatók nagyon összetartottak, jól ismerték a többi évfolyamon tanulókat is.

Akkoriban mindenkinek el kellett végeznie egy tanári szakot is, hogy könnyebben el tudjon majd helyezkedni. Közülünk a legtöbben a magyar nyelv- és irodalom szakot választották, de volt néhány történész és valamilyen természettudomány szakos is. Én -mint azt már említettem- az irodalom szakot választottam.

A népművelés szakon sok olyasmit tanultunk, amivel a Bölcsészkaron mások nem foglalkoztak: biológiát, matematikát, esztétikát, színháztörténetet (Hont Ferenctől), csillagászatot (Kulin Györgytől), vallástörténetet (Hahn Istvántól), művelődéstörténetet (Vekerdy Lászlótól) , sőt még az akkor tiltott szociológiát is. Néha úgy éreztük, nem sok közünk van mindehhez, de később kiderült, nem ártott, hogy valamit konyítottunk ilyesmikhez is.

Tanáraink arra is ügyeltek, hogy mindegyikünknek biztosítsanak munkahelyet. Engem például -mivel már akkor férjnél voltam - a Vasas Szakszervezethez küldtek gyakorlatra. Miután a különböző üzemek művelődési házai a szakszervezetek fenntartásában működtek, itt számos lehetőségem akadt népművelőként elhelyezkedni.

Végzősként már megszületett a lányom is, ezért a Vasasok különös gonddal választották ki az első munkahelyemet. A Csepeli Munkásotthonba helyeztek el.

A Munkásotthon 1916-ban                                   

         A Munkásotthon 1920-ban

                                                 

Csepelen már sz 1910-es években a szervezett munkások téglajegyeiből épült meg a kultúrház, amit ekkor munkásotthonnak neveztek.

Ezt a nevet az új rendszerben is megtarthatta az intézmény. Mindig élénk kultúrális élet folyt itt, remek színházterme volt, ahol amatőrök még operetteket is bemutattak. Persze ez a kultúrális élet akkor a legális politizálás színteréül is szolgált.

Az 1960-as évek végén a hajdani munkásotthonból reprezentatív kultúrházat alakítottak ki az akkor legkorszerűbb igények szerint: tágas, modern könyvtára, ízléses étterme, próbaterme,számos klubszobája volt, sőt még egy csillagvizsgáló kupolával is rendelkezett, amelyben az amatőr csillagászok legdrágább távcsöve üzemelt. Valamennyi munkatárs (úgy emlékszem hatan voltunk) külön dolgozószobát kapott.

Augusztus 1-én kezdtem el ott dolgozni, de a hivatalos megnyitó csak november 7-én volt. Nekünk kellett előkészíteni és megszervezni a nyitás utáni programokat.

Belépésem után kaptam egy csekket, azzal mentem kiválasztani és megrendelni a szobám berendezését. Úgy alakíthattam ki a saját szobámat, ahogyan akartam. Öröm volt benne dolgozni!

A munkatársaim is hozzám hasonlóan fiatalok voltak. Volt közöttük költő, grafikus, művészettörténész, filmes (moziüzemvezető). Magas szintű kultúrát akartunk terjeszteni mindannyian, megszállottan dolgoztunk és mindenben segítettük egymást. Öröm volt együtt lenni velük!

Az igazgatónknak ugyan csak politikai végzettsége volt, de nem akadályozott bennünket semmiben, hagyta, hogy tegyük a dolgunkat.

Sokat jártunk le az üzembe, ismerkedtünk a "munkásélettel". Ó, hányszor hallottuk később, hogy becsüljük meg magunkat, mert abból élünk, hogy az öntödében folyik a munkások hátán a víz! Én soha nem értettem, miért kell ennek így lennie, amikor már remek automatákat találtak fel a mérnökök. És miért vagyok én a hibás azért, hogy középkori módszerekkel dolgoznak?!

A hivatalos megnyitót maga Kádár János tartotta!

Az előző napon minden szobát alaposan átvizsgáltak, aztán hazaküldtek bennünket. Igaz, "politikai munkatáraknak" számítottunk, de nem voltunk sem elég megbízhatóak, sem elég rangosak ahhoz, hogy ott lehessünk a megnyitón, ahová szigorúan csak a protokoll vendégek léphettek be.

És az egykor a munkások téglajegyeiből épült munkásotthont kétsoros munkásőrkordon vette körül, hogy a csepeliek mégcsak be se láthassanak nekik épített új munkásotthon "fennkölt" ünnepségére!