2010. május 12., szerda

A HÁROM TESTVÉR

A háború végén, 1944-ben maradtak árván.

A legidősebb, Ilonka már csaknem felnőtt volt, 18 éves, őt a nagymama vette gondozásba az "öregtanyán". Ilonka azonban már a városi élethez szokott, hiszen édesanyjukkal (Ilka mamával) előzőleg évekig Csepelen éltek, és ott ő már önálló kereső volt. Nehezen bírta a nagycsalád gyámkodását, rövidesen férjhez ment.
Két öccsét az édesanyjuk fiútestvérei között "osztották" el.
Lajos, aki akkor 11 éves volt, a legidősebb nagybácsihoz került. A kamaszodó fiú segítsége jól jött a gazdaságban. Lajos nem szerette a várost, ragaszkodott a földhöz, a tanyához.
Jóska, a legkisebb gyerek 5 éves volt. Őt a legfiatalabb testvér vette magához, akinek nem volt gyermeke, a felesége tüdőbeteg volt, hamarosan meghalt. Néhány évig ketten éltek a tanyán a kisgyerekkel, akinek már akkor is segítenie kellett az állatok ellátásában. Az állatokkal aludt az istállóban. Volt egy kedves kisborjúja, az melegítette éjszakánként. Később a nagybácsi újra megnősült, saját gyermekei születtek, az unokaöccs sorsa cselédsors lett.

A három testvér regénybeillő életútja  tipikus példája az utóbbi 70 év történelmi és társadalmi lehetőségeinek.

Ilonka néhány év múlva elvált, egyedül nevelte a kislányát, majd újra férjhez ment egy "jó családból való" mérnökhöz. Úriasszony lett,de ez a házassága is csődbement, s ekkor Németországba disszidált. Ekkorra már elvégezte a technikumot, titkárnőből külkereskedővé vált. Bár kiválóan ismerte a német nyelvet, nehezen boldogult Németországban, mégis ő lett a család "jómódú nyugati" nagynénije.
Lajos megnősült, saját tanyáján és örökölt földjén gazdálkodott, ő művelte az öccse földrészét is, amíg el nem vette tőle az állam a földeket. Ezután a tsz-ben dolgozott, elvégezte a 8 általánost és traktoros lett. A tanyáján bikákat tartott, ebből lett annyi pénze, hogy beköltözhetett a családjával a városba.
Jóska a nővére segítségével megszökött a nagybátyjától, hallani sem akart sokáig sem a földről, sem a tanyasi életről. Állami gondozottként elvégezte az egyetemet, kiváló állást kapott egy kutató intézetben és néhány évig kiküldöttként a Szovjetúnióban dolgozott.



Lajos nem utazott sem nyugatra, sem a Szovjetunióba. Ő őrízte a földet, ő jelentette a másik két testvérnek az otthont. Ha hazajöttek külföldről, hozzá mentek az otthoni levegő, az otthoni ízek, az otthoni nyelv felidézésére. Mert valójában soha nem tudtak igazán elszakadni onnan.


1 megjegyzés: