Örökségeim3- Hámán Kató gyűrűje

Egy kövekkel kirakott aranygyűrűt örököltem Hámán Katótól.

Valamikor az iskolai és mozgalmi helyiségek falán gyakran függött Hámán Kató képe, a magyar kommunista munkásmozgalom élvonalbeli képviselőjére való emlékezés jegyében. Amikor tanítani kezdtem, a tantermünk faláról is ő nézett rám éppen szemben a katedrával.

Mit mondjak? Nem volt egy "divatlap-hölgy".

De Boró nagynéném rajongott érte, amikor csak tehette ápolta az emlékét: írt és beszélt róla, sorra látogatta a Hámán Kató nevét viselő brigádokat, szervezeteket, sőt egyszer még egy róla elnevezett hajót is "felszentelt".

Még fiatal lányként ismerte meg az eszperantó mozgalomban.

Hámán Kató szervezte be a tapasztalatlan, vidékről a fővárosba került varrólányt az illegális kommunista mozgalomba. Eleinte nem árulta el neki, milyen feladatra szánták. Amikor az édesanyja Jászkiséren volt a nővérénél és a lakásban egyedül Boró lakott, náluk zajlottak a titkos megbeszélések. Leveleket, könyveket, röplapokat küldettek a címére Bécsből, amiket később el kellett juttatnia az elvtársakhoz.

Hogy Boró ekkor még mennyire tapasztalatlan volt, azt az is példázza, hogy egy természettudományos könyvet egy teljes évig tartogatott, mert nem tudta mit csináljon vele. Elhatározta, hogy megsemmisíti. Lapokra tépte és a tűzbe dobálta. A végén vette észre, hogy a könyv borítójában volt elrejtve a fontos pártutasítás. Amit nem adott át senkinek, mert nem tudott róla. De Hámán Kató nem haragudott.

- Látod, hibát követtünk el - mondta neki- mert nem kapcsoltunk téged senkihez.

Csodálta Hámán Katót azért is, mert öntudatos volt és remekül tudott érvelni a szakszervezetekben az elvei mellett. Ő ugyanis azzal volt megbízva, hogy a kommunista tanokat hintse el a legális szervezetekben és ilyen "sejteket" alakítson ki a kereteik között.

1934-ben a rákoscsabai szervezkedés miatt Boró lebukott, börtönbe került. Tettestársként elítélték Hámán Katót és a férjét, Tóth Györgyöt is. Ellenük nem volt konkrét vád, de mert visszaesők voltak, nyolc hónapi fogház büntetést kaptak. Hámán Kató négy hónapig egy cellában raboskodott Boróval, aki -bevallása szerint- sokat tanult tőle ezalatt az idő alatt. Azután máshová került és 1936-ban szabadult. Boró meglátogatta a János kórházban, ahol súlyos betegen feküdt, mert a börtönben kapott veréstől a mája megsérült.

Augusztusban meghalt. Temetésén némán demonstráltak a főváros szervezett munkásai, jelen volt Kéthly Anna és Koltói Anna is.

Borót sem kímélték meg a verésektől. Szabadulása után hónapokig alig tudott járni .Fürdőkúrával és röntgen-sugárral kigyógyították ugyan, de alig 50 éves korában elporladt a combcsontja, ezért az egyik lába rövidebb lett és attól kezdve csak bottal tudott járni. (Nem tudom, voltak-e fájdalmai, mert soha nem panaszkodott. Összeszorított fogakkal gyönyörű csipketerítőket horgolt a kórházban).

Hámán Kató halála után Boró még makacsabbul folytatta a mozgalmi munkát.

1942-ben férjhez ment Hámán Kató özvegy férjéhez: Tóth Györgyhöz. Mindketten magas kort értek meg.

Amikor a férje meghalt, Boró talált a hagyatékában 4 aranygyűrűt, amelyeket Hámán Katótól őrzött meg. Ezeket Boró anyámnak és lányainak ajándékozta.

Az egyik gyűrűt én kaptam. Rövid ideig viseltem, de egyszer lecsúszott az ujjamról, mert nagy volt egy kicsit nekem. Kétségbeesetten kerestem mindenütt, még a lefolyót is felbontattam érte, de csak egy év múlva találtam meg a szennyestartó alján. Ezután gondosan eltettem.

És most hiába keresem, nem találom.