ICA NÉNI KARRIERJE

Ica néni, a cselédből lett szövőlány az induló szocialista rendszer ideális kádere lett.

Beléptették az MSZP-be és gyorstalpaló vezetőképzésre iskolázták be. Néhány évig működött akkor egy 3 éves "főiskola", amelynek a Belkereskedelmi szakára vezényelték.

Nem ment könnyen a tanulás az esti polgári iskola tudásanyagával, de Ica néni nagyon szorgalmas volt, elvégezte a belkereskedelmi szakot.

Ezután a Csepel Művekhez helyezték el, ahol a gyár összes konyhájának (sok volt belőle!) az igazgatója lett. Minthogy a konyha területén otthonosan mozgott, hamar elsajátította a tömegétkeztetés normáit, feltételeit is. Nehéz volt akkor megfelelő ellátást biztosítani, mert bizony nagyon hiányos volt az "alapanyag ellátás"! Ez volt ugyanis a beszolgáltatások kegyetlen időszaka. De Ica néni mindenáron megfelelő étkeztetést akart adni a munkásoknak! Sokat kellett vitatkoznia, kilincselnie ezért. A konyhák személyzetével is meggyűlt a baja, mert -mi tagadás- ők úgy oldották meg a gondjaikat, hogy vitték a konyháról, amit csak lehetett. Ica néni soha egy szem krumplit se vitt haza, pedig megtehette volna. Gondolom, ki is nevették a háta mögött.

Azután egy volt kolleganője bevitte maga mellé a központba párttitkárnak. Nem független párttitkár lett, hanem az ellenőrzési osztályon dolgozott, járta az országot, s e mellett látta el a párttitkári teendőket. És nagyon szenvedett! Nem értett ő sem az ideológiához, sem a szép szavakhoz, egyenesen irtózott a nyivános szerepléstől. Mégis fegyelmezetten csinálta évekig.

Közben férjhez ment egy autóbusz-szerelőhöz, ezért segítséget kért, hogy önálló lakáshoz juthasson. Mint kiemelt káder, kapott egy folyosóról nyíló szobát, amelyben sem konyha, sem fürdőszoba, sem WC nem volt. (Többször is meglátogattam itt. Arra nem emlékszem, hogyan oldották meg a mosakodást -mert megoldották!- de arra igen. hogy egy kétlapos villanyrezsón főzött és  WC-re a folyosó végén kellett menni).

Keveset tartózkodott otthon, mert vagy vidékre ment, vagy értekezletre, vagy fejtágításra, de igyekezett mindent megteremteni a férjének. Vettek egy nagy Pannónia motorkerékpárt, hétvégeken azzal járták az országot. Később, már a 70-es években, hozzájutottak egy másfél szobás lakótelepi lakáshoz. Nagy boldogság volt! De már későn volt ahhoz, hogy gyerekük lehessen.

Amikor már végképp nem bírta a sttresszt, kérte, helyezzék el egy nyugodtabb munkahelyre. Megkapta a Belügyminisztérium konyhájának vezetését, amit a rengeteg ellenőrzés ellenére szívesen csinált. Akkor már a beszerzés is könnyebb volt, különösen a  minisztériumi elvtársak számára, de a konyhai dolgozók nem változtak. Naponta 4 féle menüt kellett összeállítani és elkészíttetnie, ez sem volt könnyű, de ehhez legalább értett. Gyakran kellett fogadásokra és egyéb alkalmakra elegáns hidegtálakat, különleges menüket készíteni. Ehhez is értett, bár sok plusszmunkával járt, de ezt szívesen vállalta, persze ha időben szóltak és nem az utolsó pillanatban kellett kapkodnia.

A sok idegeskedés azonban megviselte a szervezetét. Egy ártatlan füldugulás miatt ment orvoshoz, aki elképedve vette észre a nyakán a jól kifejlett daganatot. Kivették a pajzsmirigyét (nem volt rosszindulatú a daganat!) és még 55 éves kora előtt leszázalékolták. (akkor ez volt a nyugdíjkorhatár a nőknek!!!)

Azután Leányfalun vettek egy kis telket, építettek rá egy házikót és -amikor a férje is nyugdíjba ment-tavasztól őszig ott igyekeztek mindent megtermelni a maguk számára. Ica néni hetenként hazajárt a lakásukba, megnézni rendben van-e minden, meglocsolta a virágait és visszabuszozott. Így csinálta a férje halála után is, egészen 86 éves koráig. Most, 88 évesen már nyárra kiköltözik nem utazgat haza és a kerti munkákhoz is segítséget vesz igénybe. Egyébiránt mindenben ellátja magát, a kertben is megcsinálja az apróbb munkákat.

Visszatekintve úgy látja, boldog és gazdag élet van mögötte, hasznosan töltötte az élettől kapott idejét. Nem vár el senkitől semmit, nem haragszik senkire, nem gyűlöl senkit. Köszöni, jól van.