BORÓ DOLGOZNI KEZDETT

Juliska lánya halála után Öregmama úgy döntött, hogy két kisebb lányával Pestre jön, ahol a fia dolgozott. Úgy godolta, hogy a megmaradt kevéske földből lesz annyi jövedelmük, ami elég lesz a megélhetésükre. András kibérelt egy építőanyagtelepen lévő kis házat (valószínűleg a telepőr lakhatott benne előzően), oda költöztek. Falusias környezet volt akkor Angyalföld, a telepen kutyát, csirkéket tartottak.

De a föld bérletéből ( Öregmama bérbeadta) éppen csak az adót tudták kifizetni,a megélhetésre nem futotta. Öregmama világéletében a maga gazdája volt, a városi emberektől is félt, szóba sem jöhetett, hogy gyárba menjen dolgozni MÁSOKNAK!!! Zacskóragasztást vállalt, amit otthon is lehetett végezni. Ebben a kicsik is segítettek.

Boró 12 éves volt, 5 elemit végzett, de jól tudott olvasni, mert a Nagymamája még Jászkiséren gyakran olvastatott fel magának. Ennek a tudásnak a birtokában sikerült elhelyezkednie egy házaspárhoz a Városliget szélén. Délelőtt a szakácsnénak kellett segítenie a konyhán, de a tüzelőt is neki kellett felhordania, ami a gyönge gerincével bizony nehezen ment. Délután felolvasott az asszonynak. Teljes ellátást kapott és havi 10 korona munkabért. A cipekedéstől egyszer eleredt az orra vére, alig bírták elállítani. Ettől megijedtek és elküldték.

Ezután egy tollgyárba ment dolgozni. A toll csöves részét kellett megtisztítani, mert azt tették a cigarettaszipkába. Száz darabért 50 fillért fizettek. Ügyesen dolgozott, egyszer azonban észrevette, hogy két munkatársnője kicserélte az általa szépen megtisztított tollszárakat rosszul tisztított csomagra. Hiába védekezett, levontak a béréből.

András szorgalmasan tanult is a munkája mellett, többféle gépkezelői vizsgát is letett, így kezdett jobban keresni. Úgy gondolta, hogy a kishúgait varrónőnek taníttatja ki. Gyárba be nem merték volna tenni a lábukat, így egy kis szalonba mentek tanulni nagymamával. Egy özvegyasszony volt a tulajdonos, a lányai is varrónők voltak. Két év alatt tanulták ki a szakmát, ez alatt az idő alatt semmiféle fizetést nem kaptak.

Boró szabadult fel előbb, s már az első héten 5 koronát keresett. Boldogan vitte haza. Öregmama még tett hozzá 2 koronát, és mind a kettőjüknek vett egy igazi, városi, magassarkú kivágott cipőt. Később édesanyjukat sikerült rávenni arra is, hogy egy-egy kalapot kapjanak, mert a kendős lányokat leszólították a kalauzok és a katonák. Lassan városi lányok lettek.

Közben kitört az I. világháború. A műhely ablakából nézték a diákok fáklyás felvonulást a háború mellett."Vesszen Szerbia" - kiabálták.Kiragasztották a bevonulási parancsokat, s másnap már András is bevonult. (Ott is veszett az orosz fronton 1916-ban).

A két kislány kitanulta ugyan a varrónöi szakmát, de szabósegédként nem tudtak elhelyezkedni, mert a szalon tulajdonosa iparigazolvány nélkül dolgozott, nem tudott érvényes bizonyítványt adni.. Katonasapkákra varrtak jelvényeket, meg kötényeket ki tudja kiknek.  Ehhez nem kellett tudni a szakmát, csak a gépet kellett hajtani. Öregmama katonaingeket varrt. Napközben a lányok egy kis sámlin valamelyik bolt előtt ültek, ott várták, hogy valamilyen élelmiszert osszanak. Éjszaka Öregmama strázsált.

Több helyen is próbáltak munkát vállalni, de sokszor becsapták őket. Vagy ki sem adták a fizetségüket, vagy 3 heti munkáért csak 1 hetet fizettek. Nemegyszer Öregmama harcolta ki a bérüket.

1917-ben elhatározták, hogy befejezik a tanulásukat. Munka mellett 1 év alatt végezték el a 4 polgárit, nagyon szorgalmasak voltak.

Még meg sem kapták a bizonyítványt, amikor segédszolgálatra rendelték őket a postára. Nagymama egyenesen a Teréz-központi központba került telefonoskisasszonynak. Sokat mesélt erről, imádta ezt a munkát. De ez is csak 1 évig tartott.

Időközben felnőtté és városi lánnyá vált a két kislány, akik már támaszai lehettek édesanyjuknak.