MENTEGETŐZÉS

MENTEGETŐZÉS

Több mint egy éve nem írtam ide egy sort sem. Gyalázat!
Most megpróbálom folytatni a családunk történetét.
Sajnos a legérdekesebb részeket, a legrégibb családtagok történetét előzőleg máshová írtam, ezért innen hiányzik. Megkísérlem bepótolni és áttenni ide. Remélem, sikerül.
Hogy miért nem írtam?
Többek között azért, mert úgy éreztem, már csak a saját életem eseményei maradtak és azokat nem találtam elég "történetinek". Azóta rájöttem, hogy bizony már az is történelem. Hiszen az unokáim el sem tudják képzelni milyen volt az élet állandó melegvíz, külön szoba, autó, tv nélkül. Hogy milyen volt egyszerre úttörőnek lenni és vasárnapi iskolába járni hittant tanulni. Hogy 50 fillérbe került egy gombóc fagyi és egyetlen üdítőt ismertünk: a bambi szörpöt, egyébként csapvizet ittunk. És sorolhatnám tovább.
Azért sem folytattam tovább a blogot, mert alig megkezdett nyugdíjas életembe, a válságos idők ellenére ismét beleszólt a munka, újra  taníthattam, igaz, csak amolyan nyugger-módra, heti 1-2 alkalommal. A készülés, meg az utazgatás nemcsak az időmet emésztette, hanem a gondolataimat is. Másfelé fordult a figyelmem. De most ismét sok pihenőidő következik, így folytathatom a megkezdett mesélést.
Először azonban mégis az "ősöket" hozom át ide, akikre már Nagymama és a nővére is csak hallomásból emlékezett.


(Kissé torz ez a kép, de jól látható rajta, milyen vagyok most. Sajnos, nincs jobb!)