GŐZ JULIANNA (ÖREGMAMA) TÖRTÉNETE
A számadó gulyás fiának, Gőz Péternek a legkisebb
gyermeke volt Juliska, a dédmamám, akit mi Öregmamának hívtunk.
Szép lány volt, de a „jussa” mindössze három hold
lehetett, így szegény lánynak számított, bár a család köztiszteletben állt. 15
éves volt, amikor feleségül kérte Szerémi András, aki a hároméves katonaideje
letöltésekor lett nagykorú, és megkaphatta 25 hold föld örökségét.
Nagy szerencse volt egy ilyen kérő egy szegény lány
számára! Igenám, de Juliska még gyermeklány volt, alig múlt 15 éves, meg
kellett várni, amíg betölti a 16. évét, mert csak akkor kaphatott engedélyt a
férjhezmenésre. Bár beleegyezett a házasságba, de csak az esküvő előtti napon
döbbent rá a helyzet komolyságára. A menyasszonyi lakomát készítő rokon
asszonyok kővé dermedtek, amikor a baromfit kopasztó menyasszony lecsapta a
kezében lévő tyúkot és felkiáltott: „Nem és nem! Nem megyek férjhez, inkább
elbújdosom!” Vitték is a hírt gyorsan az édesanyjának, aki összehúzott
szemöldökkel parancsolta be a házba. Egy ideig csönd volt, majd keserves sírás
hallatszott ki, mert bizony az édesanyja jól megtépázta a haját a rakoncátlan
menyasszonynak.
A sírást-rívást meghallotta az apja is, elmondták neki
mi történt. Bement a házba és a sírás rövidesen elcsendesedett. Ekkor kijött és
nagy nyugalommal mondta a rémült asszonyoknak: „Na, asszonyok, több tyúkot ne
vágjatok le, mert nem lesz lakodalom!” Nem talált semmi szégyellni valót abban,
hogy a lánya az esküvő előtt vissza mert lépni a házasságból. „Ha a vőmnek való
lépne így vissza, hát agyonütném, de büszke vagyok a lányomra, hogy meg merte
ezt tenni!” Igenám, de egy rokon asszony sem vállalta, hogy visszaviszi a
vőlegénynek a jegybe kapott gyűrűket és fülbevalót. „Vidd vissza magad, te
taknyos!”- mondták neki haragosan. Apja azonban rávette a sógorasszonyát, hogy
vigye vissza a zsebkendőbe kötött kis ékszerdobozt. Ünneplőbe öltözött és
kelletlenül elindult, hátra-hátra tekintgetve, hogy nem hívják-e vissza.
Juliska az ajtófélfának támaszkodva nézte. Ám amikor a sógorasszony az út
kanyarulatához ért, utána futott és visszahívta, majd az édesapjához fordult:
„Hozzámegyek édesapám!”
Soha nem bánta meg ezt a döntését, mert a férje
parasztembernél szokatlan gyengédséggel szerette, elnézte gyerekes szeszélyeit,
ügyetlenkedéseit, soha egy rossz szót nem szólt, haragosan nem nézett fiatal
feleségére.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése