GŐZ JULIANNA (ÖREGMAMA) TÖRTÉNETE

A számadó gulyás fiának, Gőz Péternek a legkisebb gyermeke volt Juliska, a dédmamám, akit mi Öregmamának hívtunk.

Szép lány volt, de a „jussa” mindössze három hold lehetett, így szegény lánynak számított, bár a család köztiszteletben állt. 15 éves volt, amikor feleségül kérte Szerémi András, aki a hároméves katonaideje letöltésekor lett nagykorú, és megkaphatta 25 hold föld örökségét.

Nagy szerencse volt egy ilyen kérő egy szegény lány számára! Igenám, de Juliska még gyermeklány volt, alig múlt 15 éves, meg kellett várni, amíg betölti a 16. évét, mert csak akkor kaphatott engedélyt a férjhezmenésre. Bár beleegyezett a házasságba, de csak az esküvő előtti napon döbbent rá a helyzet komolyságára. A menyasszonyi lakomát készítő rokon asszonyok kővé dermedtek, amikor a baromfit kopasztó menyasszony lecsapta a kezében lévő tyúkot és felkiáltott: „Nem és nem! Nem megyek férjhez, inkább elbújdosom!” Vitték is a hírt gyorsan az édesanyjának, aki összehúzott szemöldökkel parancsolta be a házba. Egy ideig csönd volt, majd keserves sírás hallatszott ki, mert bizony az édesanyja jól megtépázta a haját a rakoncátlan menyasszonynak.

A sírást-rívást meghallotta az apja is, elmondták neki mi történt. Bement a házba és a sírás rövidesen elcsendesedett. Ekkor kijött és nagy nyugalommal mondta a rémült asszonyoknak: „Na, asszonyok, több tyúkot ne vágjatok le, mert nem lesz lakodalom!” Nem talált semmi szégyellni valót abban, hogy a lánya az esküvő előtt vissza mert lépni a házasságból. „Ha a vőmnek való lépne így vissza, hát agyonütném, de büszke vagyok a lányomra, hogy meg merte ezt tenni!” Igenám, de egy rokon asszony sem vállalta, hogy visszaviszi a vőlegénynek a jegybe kapott gyűrűket és fülbevalót. „Vidd vissza magad, te taknyos!”- mondták neki haragosan. Apja azonban rávette a sógorasszonyát, hogy vigye vissza a zsebkendőbe kötött kis ékszerdobozt. Ünneplőbe öltözött és kelletlenül elindult, hátra-hátra tekintgetve, hogy nem hívják-e vissza. Juliska az ajtófélfának támaszkodva nézte. Ám amikor a sógorasszony az út kanyarulatához ért, utána futott és visszahívta, majd az édesapjához fordult: „Hozzámegyek édesapám!”

Soha nem bánta meg ezt a döntését, mert a férje parasztembernél szokatlan gyengédséggel szerette, elnézte gyerekes szeszélyeit, ügyetlenkedéseit, soha egy rossz szót nem szólt, haragosan nem nézett fiatal feleségére.

Juliska hét gyermeket szült, de csaK négyet nevelt fel.   Két kis Boriska meghalt 1-2 évesen, egy fiúcska halva született. Négy   gyerekkel maradt özvegyen, 16 évi házasság után, 31 éves korában. A legidősebb lánya, Juliska 17 évesen halt meg gyerekszülésben. Egyetlen fia, András elesett az I. világháborúban. A náluk majd tíz évvel fiatalabb két leány: Boriska és Zsuzsanna maradt meg számára vígaszul és támaszul idős korára.