A SZERÉMI CSALÁD

A Szerémi család neve először az 1745-ös jászkiséri összeírásban szerepel. Ez tartalmazza azoknak a nevét, akik részt vettek a település visszaváltásában. II. Lipót császár ugyanis 1703-ban eladta a Jászságot a Német Lovagrendnek.

A büszke és önfejű jászok és kunok azonban (akik addig jobbágyi kötöttségektől mentesen éltek a magyar király katonai szolgálatának fejében) nem nyugodtak bele ebbe a döntésbe. Családonként összeadták a vételárat és kamatostól kifizették a lovagrendnek. Ezzel visszaálltak ősi kiváltságaik: maguk ítélkezhettek közösségük dolgaikban főkapitányuk révén, maguk gyűjtötték össze adójukat, amit egyenesen a királyi kincstárba fizettek be, birtokaikban nem háborgathatta őket senki, igaz, el sem adhatták azt.

Nos, 1745-ben három Szerémi család is részt vett a redemtio-ban (visszaváltásban). A Rákóczy szabadságharcban a fejedelem mellé álltak, többségük áttért a református hitre is. Később a jászok nagyrésze rekatolizált, de Jászkisér lakói reformátusok maradtak.

A később betelepített katolikusokat, akik nem rendelkeztek földdel, bizony csak afféle „jött-mentnek” tekintették, elvárták tőlük, hogy előre köszönjenek nekik és kitérjenek előttük az úton. Egyébiránt befogadták őket, hiszen „ők is csak Isten teremtményei”. De nem barátkoztak és lehetőleg nem keveredtek velük. Gyermeik is külön iskolákba jártak. Községi funkciót nem kaphattak a katolikusok. csupán a kisbíró kerülhetett ki közülük, mert református ember rangján alulinak tartotta volna dobbal a nyakában hirdetni a községi közleményeket. Megmaradt az emlékezetben Kakas bakter (gondolom ez a ragadványneve volt), aki mesterien kezelte a dobverőket, öblös hangján tisztán artikulálva olvasta fel a hirdetményeket. Az asszonyok a kerítésre könyökölve hallgatták, ha megjelent az utcán.

A Szerémi család tehát a tehetős, köztiszteletben álló parasztpolgárok között volt. Az egykori 48-as honvéd Szerémi Pál nősülésekor megkapta apjától a gazdaság felét, aki -jász szokás szerint- ettől kezdve nem gazdálkodott, hanem a fiai fedezték minden szükségletét. Pálnak csupán egy fia született: Szerémi András (1861-ben). Ekkorra ugyanis a gazdaság egybentartásának érdekében a reformátusok gazdák között egyre inkább terjedt az „egyke”.

András tíz éves volt, amikor mindkét szülőjét elvesztette. Hogy miért haltak meg olyan fiatalon, arról nem szól a családi krónika. 25 hold földet örökölt, de ezt az árvaszék zárolta a nagykorúságáig. A 6 elemi elvégzéséig nagyszülei nevelték, ám azután béresnek adták. Ezekre az évekre mindig nehéz szívvel emlékezett. Az öntudatos gazdafi nehezen viselte a cselédsorsot, de jól kitanulta a gazdálkodást.

Amikor letöltötte a katonaéveit és nagykorúvá nyilvánították, megkapta a „jussát”, megnősült és a maga gazdája akart lenni. Három unokafivérével közösen megvettek egy 200 holdas majort Jászkisértől 20 kilométernyire, Pély falu közelében. Sok energiával és kölcsönökkel modern gazdaságot alakítottak ki. Volt cséplőgépük, gőzekéjük, vetőgépük, béreseket tartottak. András még egy családos mindenest is fogadott, akinek a felesége segített fiatal dédanyámnak a háztartás vezetésében. Még egy csézát és két lovat is vett a feleségének, hogy azzal hordhassa a gyerekeket iskolába Jászkisérre. Mert Pély katolikus falu volt, katolikus iskolába pedig nem adták kálvinista gyermekeiket!

Remekül prosperált a gazdaság két évig, amikor a cséplés másnapján a gépből kipattanó szikrától tüzet fogott a szalma, rövid időn belül pedig lángra kapott az egész major. Minden leégett.

El kellett adniuk a megmaradt major-részt, Jászkiséren vettek egy házat nagy gazdasági udvarral, ott folytatták a gazdálkodást. Nem is lett volna semmi baj, ha a rekkenő hőségben nem ivott volna a hideg kútvízből, és ezért tüdőbajt nem kapott volna. (legalábbis így magyarázta a család, bár nekem az a sötét gondolatom támadt, hogy talán korán elhalt szüleitől örökölte a tüdőbetegséget). Felesége évekig hordta különböző orvosokhoz, de nem tudtak segíteni rajta. 37 éves korában, legkisebb gyermeke (nagymamám) születése után fél évvel meghalt. Dédanyám, Gőz Julianna 31 évesen maradt özvegyen négy gyerekkel és egy erejét meghaladó gazdasággal.