MÁRI NÉNÉNK TÖRTÉNETE

Gőz Mária (Öregmama nővére) fiatalon ment férjhez Gyandai Gáborhoz, akit nagyon szeretett. Gyandai Gábor igen csinos, magára sokat adó, nótáskedvű, szorgalmas és segítőkész nyalka legény volt.

Történt azonban, hogy sógorával, Gőz Péterrel a húgához ment újévet köszönteni. Ott találta anyját is, akit előzőleg csúnyán helybenhagyott a második férje. A megvert asszony sírva panaszkodott a gyerekeinek, mutogatta az ütések nyomait. De Gábor fia, aki nem vette jónéven anyja második házasságát, csak annyit mondott neki: „Nem baj, édesanyám, a fő, hogy gazdaember!” Közben megérkezett a durva férj is, és ebből hangos családi veszekedés kerekedett. Gőz Péter, a sógor. kimenekült a házból, onnan figyelte a fejleményeket. Hamarosan nyílt az ajtó és kezét vérző mellére szorítva kitántorgott a férj, aki csak ennyit mondott: “No, Gábor, te aztán jól elláttad a bajom!” (Nem éppen ezekkel a szavakkal!) Majd összeesett és meghalt.

Gyandai Gábor nem emlékezett semmire és tagadta, hogy kés lett volna a kezében. De a csendőrörsön az anyja, a húga és a sógora is ellene vallott. Tíz év fegyházra ítélték, amit Illován kellett letöltenie. Hozzátartozóitól így búcsúzott: „ Az anyám megásta nekem a sírt, a sógorom belelökött”. Öt év múlva meghalt a fegyházban.

Mári néném többé nem állt szóba a bátyjával, aki soha többé nem ejtette ki a száján a Gyandai nevet, még az unokaöccsét, a Gábor fiát is Doroginak keresztelte el. Amikor a fiú megnősült és dédanyánktól kapott ajándékba néhány hold földet a maga használatára, Péter bátyánk kiszántotta az oda vetett kukoricát.

Mári nénénk magára maradt a fiával, de terhére volt a szülői háznak. Anyja addig üldözte, amíg kényszerűen hozzáment jómódú özvegyember kérőjéhez, Tóth Andráshoz, született egy közös gyermekük is, mégis pokollá tették egymás életét, mert mindketten első párjuk után vágyakoztak.

Tóth András később felakasztotta magát és első felesége mellé temették. Mári nénénk ezt nem tehette meg, mert fel kellett nevelnie első házasságából született fiát, Gyandai Sándort, aki boldog életének egyetlen élő emléke volt. A második házasságából született lánya, Erzsébet fiatalon meghalt, de nem az apja mellé temették, mert annak még a sírjához sem akart kijárni a nénénk.

Hosszú kort ért meg, halála után a húga, dédanyám állíttatott neki sírkövet, amelyre kegyeletből és „csakazértis”  Mári nénénk élete végéig imádott első férje utáni nevét: Gyandai Gábornét íratta.

(A képen az idős testvérpár a jászkiséri ház előtt. Mári nénénk a kisebbik, fejkendős )