2009. december 29., kedd

ICA NÉNI

Karácsonykor meglátogatott bennünket a család legidősebb tagja, a 87 éves Ica néni.
Mivel apai és anyai ágon is meglehetősen "egykés" család vagyunk, Ica néni nagy érték számunkra. Igaz, nem közvetlen közöttünk a rokonság, mégis sok szálon kötődik hozzánk.

Ica néni anyai dédanyánk bátyjának az unokája, anyánk másodunokatestvére, tehát Gőz- leszármazott.
Ők Nagykátán laktak, s bár az édesapja keresett asztalos volt, a 4 gyermekes család meglehetősen szegényen élt, mert -mi tagadás- apjuk mulatós ember volt. Szinte minden teher az édesanyjukra hárult, neki kellett megkeresnie a család eltartásához szükséges pénzt, neki kellett gondoznia a nagy kertet és az állataikat is. Ezért Ica néni, a legidősebb lányként már 9 évesen, sámlin állva főzte az ebédet a testvéreinek és látta el a háztartást. Kiváló gazdasszony lett belőle!

20 éves volt, amikor én születtem és nagymama őt hívta el hozzánk, hogy vigyázzon rám és segítsen a háztartásban anyámnak. Ő boldogan jött, mert a főváros kínált neki kitörési lehetőséget, önállóságot.
A háborús bombázások idején apja eljött érte, hogy hazavigye, de ő nem akart otthagyni engem, a néhány hónapos csecsemőt. Apja megértette ezt, lepedőbe kötött, és a hátán vitt el gyalog Nagykátára, Pesttől 60 kilométerre. Nem kizárt, hogy neki köszönhetem az életben maradásomat.

Ica néni a háború után visszajött velem Pestre és rövidesen elhelyezkedett egy szövőgyárban. Később elvégezte a 8 általánost (6 elemije volt), majd a technikumot is. Az 1970-80-as években már egy minisztérium konyháját vezette, innen ment nyugdíjba.

Viszonylag későn ment férjhez, sokáig egy olyan lakásban laktak, amelynek vécéje a folyosón volt, de a férjének volt egy motorja, azzal járták az országot. Azután lett kocsijuk, kétszobás lakótelepi lakásuk és telkük is Leányfalun.

Amikor nyugdíjba ment, értelmes elfoglaltságot keresett magának, mert nem bírta tétlenséget. A hugomnak akkoriban született a fia, ezért hetenként kétszer-háromszor is elment vigyázni rá, s ha már ott volt rendbetette a konyhát és főzött is valamit. Csak úgy, kedvtelésből és szeretetből.

Neki nem lett gyermeke, a férje már vagy tíz éve meghalt, nemrég eltemette a húgát is, akihez nagyon kötődött. Egyedül él, de nem magányos. Még most is azt figyeli, kinek segíthet valamit. Figyelemmel követi a politikát, a körülötte élő emberek sorsát, van véleménye, de nem ítélkezik és nem követel senkitől semmit. Főleg azt nem, hogy törődjenek vele.Ő csak örül ha felhívják vagy meglátogatják.

Januárban elmegyek hozzá és kifaggatom a régi családi emlékekről, hogy továbbadhassam a gyerekeimnek. Talán egy fényképet is kapok tőle.

2 megjegyzés:

  1. "... Figyelemmel követi a politikát, a körülötte élő emberek sorsát,.... van véleménye,... .Ő csak örül ha felhívják ..."

    Az idézett sorokból, ennyiben hasonlítunk egymásra Ica nénivel:-))biztos nagyon kedves asszony.
    Nekem is van 1 Icám, csak, Baby néninek hívják már 87 éve....Ő is nagyon kedves hölgy és a lehető legközelebbi rokonom:-))

    VálaszTörlés
  2. Hát nem érdekes, hogy Ica néniről csak annyit tudtam eddig, hogy kedves idős hölgy és rokon anyai ágon - valahogy a Boriska néni unokatestvérének saccoltam volna, ha valaha elgondolkodom azon, milyen rokonságban is állunk...

    VálaszTörlés