2010. április 16., péntek

DÉJAVU

Nem új jelenség ez a választási kabaré!

Herczeg Ferenc emlékiratait olvasom. A századfordulón népszerű író Tisza István feltétlen híve volt, egy ideig a konzervatív Szabadelvű Párt képviselőjeként működött. 1904-ben pártja megbukott, a Fejérváry-féle darabontkormány került hatalomra.

Erről az időszakról írja Herczeg Ferenc:

" A Szabadelvű Párt megbukott. Az országban olyan örömrivalgással fogadták ezt a fordulatot, mint egykor talán Budavár fölszabadulását a török járom alól. Nem tréfálok: voltak tiszteletreméltó magyarok, akik könnyekben olvadtak fel a boldogító hír hallatára, hogy Tisza István kisebbségben maradt. Mert most már nincs semmi baja a magyarnak.

Valami nagyszerű hazafi-optimizmus dagasztotta a kebleket, sok ember komolyan meg volt róla győződve. hogy fölvirradt Magyarország aranykora. A nemzet nagyságának és boldogságának megvalósításához tudvalevően nem kell egyéb, csak többségi határozat, a többség pedig immár megvan. Magyarországon mindig megvolt a hajlandóság, hogy a törvényt többre tartsák az életnél. Azt hiszem, ma is vannak politikusok, akik a szociális reformokat "jó törvényektől" várják, de nem kérdik, megvan-e a hozzá való vagyonos társadalom. Ebben a hazafias mámorban sok volt a gyerekes értetlenség, de volt benne lendület és szépség is.

Abban azonban nem találtam semmi szépséget, hogy országszerte rendszeres embervadászat indult meg Tisza hívei ellen, akiket egyszerűen hazaárulóknak minősítettek. Megint egyszer nyilvánvaló lett, hogy a magyar ember senkit nem tud olyan jóízűen gyűlölni és irtani, mint a saját fajtáját...


(Tisza István Ferenc József császárral)      

                                                                                   
                                                                            (Tisza István díszmagyarban)



Sok ízetlenség lett abból, hogy intellektus és erkölcs dolgában mélyen a középérték alatt álló emberek úgy kezdtek viselkedni, mintha egy hazafias vámőrkülönítmény tagjai volnának... Ez különben minden radikális átalakulásnál így van: a tehetségtelenek eltúlozzák az időszerű jelszavakat, mert azt hiszik, ütött az ő órájuk. Mink, bukott Tisza-gárdisták, kitapasztaltuk akkoriban, a kitaszítottság milyen érzelmi körében élhetnek Amerikában a színes bőrűek. A lágyszívű fehér emberek undort és szánakozást, a kemények undort és megvetést éreztek irányunkban."

Hát most helyettesítsd be az aktuális szereplőket!

1 megjegyzés: