ILKA MAMA BALLADÁJA

Ilka mama a XX. század elején született és a hagyományos paraszti értékrend áldozata lett.

 Sorsa olyan, mint egy népballada.

Nagyapja tisztes gazdaságot hagyott a családra, amelyet a gyermekei nem osztottak fel, hanem közösen műveltek. Apja megsebesült az I. világháborúban, 'sánta' lett a ragadványneve.Nem sokat törődött a gazdasággal, halászott, pákászott és ivott. Csak egy szegény, lenézett summáslány jutott neki feleségül, akit nem sokra becsült. Amikor megbetegedett, a feleségének az ágya mellett, a földön kellett aludnia, ő pedig egy botot tartott maga mellett és ha szüksége volt az asszony segítségére, azzal "jelezte" a kívánságát.

Ilka mama volt a legidősebb gyermek a családban, három öccsének ellátásában és a gazdaságban is segítenie kellett.

Apja halálakor öccsei még kamaszgyerekek voltak, ezért édesanyja úgy döntött, menjen a lány mielőbb férjhez, hogy férfi kerüljön a gazdaságba. Összekommendálták hát Németh Istvánnal, aki tisztességes és dolgos ember volt, de Ilka mama nem szerette. Már megvolt minden anyag a saját tanyájuk felépítéséhez, két gyermekük is született, amikor Ilka mama beleszeretett egy másik férfiba, akit ugyancsak Németh Istvánnak hívnak. Ez rettenetes szégyen volt a családban!

Ilka mamának el kellett menekülnie a szerelmével. Pestre költöztek, itt helyezkedtek el egy gyár öntődéjében. Kemény munka volt, különösen akkor, amikor a gyár hadiüzem lett.

Elhagyott férje nem sokkal ezután megkapta a behívóját. A két csapást nem tudta elviselni, öngyilkos lett.

A másik Németh Istvánnal nem házasodtak össze, hiszen Ilka mama amúgyis Németh Istvánné volt, Pesten pedig nem ismerte senki, természetesnek vették, hogy házastársak.

Nem sokkal ezután megszületett a harmadik gyermeke, aki élete végéig sem tudta meg, melyik Németh István volt az édesapja. A bátyja szerint talán még az édesanyjuk sem volt biztos benne.

A háború végén, már 40. évén túl ikrei születtek, de ezt a szülést már nem élte túl sem ő, sem a csecsemői. Beszélték azt is, hogy az öntődében valamilyen mérgezést kapott, abba halt bele.

Árváit a családja "szétosztotta" az akkorra már felnőtt és megnősült öccsei között.

Édesanyjuk emlékét csak titokban, egymás előtt is hallgatva merték őrízni. Némán viselték a "szégyenüket".