2009. december 19., szombat

EGY RÉGI KARÁCSONYI KÉSZÜLŐDÉS

A mostanihoz hasonló, havas hideg téli délután volt.
A szobában jó meleget adott a koksz-kályha, apám olvasott a heverőn, mi a hugommal az ebédlőasztal alatt térdeltünk és kedvenc játékunkat, az "irodást" játszottuk. Odahúztunk egy-egy széket, arra tettünk mindenféle papírokat, apánk által hozott nyomtatványokat. Ezeket töltögettük ki ákom-bákomokkal és adtuk át a képzeletbeli ügyfeleknek.
Nagy csönd és béke volt a szobában.

És akkor megjött a munkából anyánk. Tiszta, havas illatot hozott magával, vidám kacagást, jókedvet, derűt.
-Na, akkor kezdjünk gyorsan munkához!" - hívott bennünket a konyhába.
Szaloncukrot főztünk. Már nem emlékszem, hogyan készítette a masszát, de azt tudom, hogy Ínyes mester vastag, rongyosra olvasott szakácskönyvét tette maga elé az asztalra, ebből leste a receptet. A kinyújtott masszát apró, hatszögletű darabokra kellett felvagdosni, ebben segíthettünk.
Mert az 50-es években nem lehetett semmilyen szaloncukrot kapni, márpedig a nélkül csupasz a karácsonyfa.

Azután apánknak segédkeztünk. Az ő feladata volt a protakcióval szerzett selyempapír felvágása és kirojtozása. Ezt több estén át csináltuk. Ebbe csomagoltuk be az anyánk által készített szaloncukrot. De azt még vékony fonallal fel is kellett kötözni! Mi tagadás, ezt nagyon unalmasnak találtuk.
Szines papírból csíkokat vágtunk, azokat egymásba fűztük és karikásra ragasztottuk. Így készült a szines lánc a fenyőfára. Egyéb figurákat is rajzoltunk, hajtogattunk, ragasztottunk, akasztóztunk.

Anyánk többféle mézeskalácsot is sütött, amit különböző formákkal szaggatunk ki, majd kilyukasztottuk és fonalat fűztünk bele, hogy fel lehessen majd akasztani a fára.
Minden esténk tele volt a készülődés izgalmával.

Ez volt az első olyan karácsonyunk, amikor már mi is segíthettünk a fa feldíszítésében.
No persze meglepetésként ajándék is került a fa alá. Már nem emlékszem, mit kaptunk akkor, de valamilyen könyv mindig volt az ajándékok között. Anyánk maradék fonalakból színes pulóvereket kötött nekünk, olyan vidám mintásakat, amilyen ő is volt.
Milyen gazdagok is voltunk a szegénységünkben!

1 megjegyzés:

  1. Hasonló boldogságos élményeim nekem is vannak. Köszönöm, hogy segítettél felidézni:-))

    VálaszTörlés