2009. október 18., vasárnap

TANULNI MINDHALÁLIG!

Most aztán nyöghetem az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning) nyűgeit!

Azt mondják a szakértők, hogy a tapasztalás a felnőttek tanulását megkönnyíti. Hát én ezt most erősen megkérdőjelezem! Mert az írógépen szerzett tapasztalataimat a számítógép esetében el kellene felejtenem. Például a billentyűk erőteljes ütögetését. Ezen ugyan már valamelyest túl vagyok, de a lineáris gondolkodásom az írás esetében még nagyon zavar. Mindenáron el akarok jutni valahonnan valahová, de ez a bloggolás végén derül majd csak ki. Ha kiderül!

A minap részt vettem egy konferencián, ahol a művészeti oktatás eredményességét s egyben érthetetlenül háttérbe szorított lehetőségeit sorolták (sokadszor és reménytelenül) elhivatott, a maguk területén sikeres pedagógusok. Többek között arról is szó volt, hogy a tanulásnak fontos része az elsajátítandó készségek megtapasztalása, átélése, érzelmi motiválása.
Hát most megtapasztalhatom, hogyan uralkodik rajtam a számítógép, nem engedi feltölteni a képet, amit szeretnék betenni, rém bonyolult egyéni sablont létrehozni, stb., stb. Bizony, sokkal megértőbbnek kell lennem a tanítványaimmal! Főleg az idősebbekkel.
De nem adom fel!

Régi mániám, hogy a megtapasztalás élményét fel kellene használni az irodalom tanításában, a verselemzésben is.
József Attila: Mama című versét már az alsó tagozatban tanítják, de valójában nem értik még a főiskolások sem. Különösen azok, akik vidéken nőttek fel. Egyszer kipróbáltam. Kértem, rajzoljanak illusztrációt a vershez. Szegény Mama, ment a padlásra, karján a bevásárlókosárral! A ruhák az udvaron, a két fa közé feszített szárítókötélen száradtak. Senki sem értette, hogy miért éppen a padláson tereget, sosem láttak még körfolyosós pesti bérházat. Hát én ezt a verset úgy tanítanám, hogy nem magyaráznék semmit, bevinnék egy nagy ruháskosarat (azt sem láttak még a mai fiatalok!), tele vizes lepedővel, kifeszítenék jó magasra egy kötelet, erre kellene teregetni a ruhákat legalább 10-15 percig. Azt hiszem így megértenék, miért nem foglalkozott a kisgyerekkel a Mama!
Kipróbáltam a Szeptember végén hasonló illusztrálását is. A 30 főiskolásból 2 tudta, hogy ezt a verset Petőfi írta. Olyan is volt, aki a vers szövegéből azt hámozta ki, hogy írója "ősz, öreg ember" ("íme, sötét hajam őszbe vegyül már"!!!). Lerajzolták, amint a költő cilinderben!, gyászfátyolban áll a sír mellett. Tólük azt kértem, rajzolják le, honnan nézi a költő a tájat, és hol van e közben az ifjú feleség? Eljátszattam, milyen arcjátékkal kíséri a költő gondolatait, mit érezhet közben ő. Elképzelték és megtapasztalták a szituációt, közelebb kerültek a vershez.
Igen. Ez bizony drámapedagógia. És időigényes! Ja, és a tanárnak/tanítónak alaposan kell elemeznie a verset, hogy a jó megoldásokat kiválaszthassa, esetleg megmagyarázhassa. Mert nincs rá sablon, sem központi utasítás.

Lám, elárultam magam: engem mindenekelőtt a vers és annak megértetése, előadása érdekel.
Várom a hasonló tapasztalatokat, ötleteket. Gondolkodjunk együtt, ha már az oktatáspolitikát nem érdekeljük!

1 megjegyzés:

  1. Tudod amit Te képviselsz, az bizony már a "fehér holló" kategóriájába tartozik.A tanárok már nem "bíbelődnek" hasonló módszerrel(módszerekkel).Egy ismerősöm, tanár ( ugyan már elhagyta a pályát maszek ovikat működtet), de amíg tanított azt mesélte belefáradt az őrlődésbe a tanterv, a diákok befogadó készsége és a tantestületi elvárások és utasítások ellentmondásos küzdelmébe.
    Valamikor fűtötte őt is a tudás átadása, a minta, a péda felmutatás fontossága.Képezte is magát, "tanítás módszertant" (asszem ez a hivatalos neve) is elvégezte Szegeden. Mire minden létező felsőfokot magáénak mondhatott, feladta a harcot.Nincs jogom és nem is akarok itélkezni, de mi fog örömet, élményt, követendő példát okozni a mostani gyerekeknek.?
    Marad a családi háttér, ami vagy van, vagy nincs.
    Tudásszomj.
    Hány százalákát fűti ez a mai iskolásoknak

    VálaszTörlés