2010. január 17., vasárnap

BORÓ ÖNTUDATRA ÉBRED




Az 1912-ben Pestre került szégyenlős fiatal parasztlány néhány év alatt beleszokott a városi életbe.

1919-ben, a Tanácsköztársaság idején már lelkesen vitte a Petneházy utca 80. számú ház gyermekeit a Margitszigetre, az Állatkertbe, a Széchenyi fürdőbe, ahol azok még soha nem jártak. Mint iskolabizalmi, ő vitte el a lisztet, grízt, mazsolát, kakót, teát, kávét, babapiskótát és tejport tartalmazó ajándékcsomagokat is a házukban lakó gyerekeknek. Lett is tekintélye a házban!
Sikerült belépőt kapnia a tanácskongresszusra a Parlamentben, boldogan vett részt a május 1-i felvonuláson, még a Vígszinházba is eljutott.

Májusban elhatározta, hogy belép a Szabómunkások és Munkásnők Szakegyletébe, mert a szervezett munkások közé akart tartozni. Furcsa és idegen ugyan számára a "szaktárs" megszólítás, a "szakosztály-értekezlet", a különféle összejövetelek elnevezései és az ott uralkodó hangulat. Csodálta azokat a szabólegényeket, akik fel tudtak szólalni a taggyűléseken, úgy érezte, ő erre soha nem lesz képes.
A felszólalók gyakran idézték "Anti Dühringet". Elhatározza, hogy elolvassa a könyvét, de a könyvtárban nem találta a furcsán becézett író könyvét. Talán egy év is eltelt, amikor véletlenül rátalált Engels könyvére: "Hogyan alakítaná át Dühring Jenő úr az összes tudományokat?" Beleolvasott. Bár a könyv magyarra volt fordítva, alig értett belőle valamit. Hiába, sokat kell még tanulnia!

Jó alkalom kínálkozott a tanulásra a szakszervezetben meghirdetett ingyenes eszperantó tanfolyamon. Rögvest beiratkozott. Még azt a "rettenetes" dolgot is elkövette, hogy nem kért engedélyt szigorú anyjától, csupán bejelentette neki, hogy beiratkozott a tanfolyamra. Ráadásul az esténként tartott tanfolyamról 10 óra után ért haza, ami példátlan engedetlenséget jelentett, mert kapuzárás után egy "rendes" leánynak otthon kellett lennie. Kemény harcot kellett vívna az édeanyjával. Mindenféle "harci eszközt" kipróbált: a vitát, a sírást, a vacsorabojkottot, a némaságot. Végül megtört a kemény asszony, beletörődött abba, hogy  lánya a saját útját járja.
A 20-25 főből álló eszperantó-csoport a nyelvtanulás mellett együtt járt kirándulni, megismerkedtek más kultúrális egyesületek tagjaival. Itt ismerkedett meg Boró Hámán Katóval, akinek rajongó tisztelője lett.

Hámán Kató szervezte be az illegális pártmunkába: leveleket és könyveket küldtek a címére Bécsből, amit azután illegális találkozón kellett átadnia a valóságos címzetteknek. Érdektelen, veszélytelen, többnyire természettudományos könyveknek tűntek ezek, s Boró csak véletlenül fedezte fel később, hogy borítójukba volt csempészve a pártutasítás.

A három hónapos eszperantó tanfolyam elvégzése után már Boró tartott tanfolyamokat több munkásszervezetben is.




Boró kirándul eszperantista tanítványaival (3. sorban középen ülve)








Vasas eszperantista csoportja "díszkisérettel"




1925-ben Bécsben is járt a Nemzetközi Munkás Eszperantó Kongresszuson. Ez már gyanús dolognak számított, többször tartottak nála házkutatást, eredménytelenül. Egy év múlva azonban lebukott, megtalálták nála a frissen kapott Új Március füzeteket. Egy eszperantista tanítványa árulta be.
Ezzel a Szántó-Vági ügy 45. vádlottja lett és hat hónap börtönbüntetést kapott.

Visszavonhatatlanul bekerült a munkásmozgalom öntudatos harcosai közé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése