2010. január 19., kedd

NAGYMAMA- SZERÉMI ZSUZSANNA fiatalon




1898-ban született.
 Ő volt Göz Julianna legkisebb gyermeke, édesapja már nem érte meg a születését. Édesanyját csak fekete ruhában látta, mert Öregmama élete végéig gyászruhát viselt.

Gyermekkora éppen úgy telt, mint Boróé. Önfeledten játszott a jászkiséri ház kertjében, hallgatta a rokonok szellemhistóriáit, katonatörténeteit a családi összejöveteleken.

Amikor Boró leesett a létrával és eltörte a gerincét, egy évig nem járhatott iskolába, ezért egy osztályba jártak. Neki kellett vinnie Boró iskolatáskáját is.

14 éves volt, amikor a fővárosba kerültek.  Boró nővérével együtt végezte el a  4 polgárit, az első világháború végén egy rövid ideig ő is postáskisasszony, telefonközpontos volt. Kitanulta a varrás mesterségét is, de nem lett varrónő, sőt szervezett munkás sem. Ő inkább a hagyományokat követte.

Fiatalon, alig 20 évesen  férjhez ment, s az iratokból úgy tűnik, a mamám egy kicsit „koraszülött” volt.
Nagypapa a Tanácsköztársaság idején beállt a Vörös Hadseregbe, ezért nehezen kapott később állást, de régi mestere "rovott múltja" ellenére is hajlandó volt foglalkoztatni. Egy ideig együtt laktak Öregmamával és Boróval, de rövidesen megkezdték önálló életüket.

Modern fiatalok lévén, amint tehették, vettek egy oldalkocsis motort, ezzel járták a várost és környékét. Nagypapa azonban -aki  még biciklizni is alig tudott-, néhány hónap után beleszállt egy kivilágítatlan szekérbe és szilánkosra törte a lábát. Összerakták valahogyan, de az egyik lába rövidebb lett, élete végéig sántított és bottal járt. Szépen megmunkált, pillekönnyű sétabotjára máig emlékszem. nagymama birtokba vette a motort, amiore többé nem volt hajlandó felülni nagyapám, és az 1920-as években nagy feltünést keltve "száguldozott" a városban.

Nagy problémát jelentett, hogy nagypapa nem tudta folytatni az egész napi állást követelő asztalos mesterségét. Vettek hát kölcsönből Bicskén egy kis házat és kibérelték a mozit. Nagymama volt a jegyszedő. Imádta a filmeket, a legtöbbet szinte kívülről tudta, később néha ezeket mesélte nekünk, gyerekeknek. Öregmama meglátogatta a fiatal házasokat, végignézte a „portát” és csak annyit mondott: -„Tyúkszarvár!”

1 megjegyzés: