HARC A SZÁMÍTÓGÉPPEL

Na, jól kiblogolt engem Nono!

(Akartam megjegyzést írni hozzá, de ez a piszok gép nem engedte. Ezért dohogok itt.)

Pedig nincs igaza, mert a számítógépem elkezdett önálló életet élni, lopkodja és dugdossa a betáplált adataimat. És nem lehet visszahozni sem boritékokból, sem jobb gombbal, sem sehogy. Almappából meg pláne nem!

És ahelyett, hogy megmondanák, mit kell megnyomni, hová kell klikkelni (hogy szakértőbben fejezzem ki magam), e helyett kis- meg nagyboritékokról magyaráznak! Kétségtelen, hogy most nagyon haragszom a gépemre, emberre nem is tudok így haragudni.

Majdnem olyan ellenszenves lett nekem ez a gonosz szerkezet, mint a régi félautomata mosógépem, amelyik egy óvatlan pillanatban, amikor a felmosórongyért lehajoltam a fürdőszobában, orvul úgy nekemugrott, hogy elrepedt a farkcsigolyám. Azóta sem bírok a moziszékeken ülni. Azonnal le is cseréltem.

De ezt a számítógépet tavaly vettem, és ha újat vennék, az éppen ilyen alattomos lenne!

Mindenesetre elhatároztam, hogy jelentkezem a BMK-ban nagyiknak indított tanfolyamra, hátha ott jobban megértik az én intelligens gondolkodásmódomat, ami kétségtelenül nem eléggé szoftveres.

Mondtam én már az elején, hogy fontos az egész életen át tartó tanulás! Most megtanultam, hogy a számítógép egy alattomos, borítékokat dugdosó perszóna, akit ideje móresre tanítani! Eddig csak a bal gombbal kattintgattam rá, de ezután a jobbal vágom kupán.